Iskolatörténet

Iskolatörténet

         A Pattantyús-Ábrahám Géza Szakképző Iskola története több mint 60 éves múltra tekint vissza. Ez a 60 év híven tükrözi a társadalmi, gazdasági változásokat, a szakképzés átalakulási folyamatát.

Első dokumentált adataink a képzésről az 1949-es évektől állnak rendelkezésre.

 Iskolánk 1960-ig a Sajó-völgye bányáinak igényeit kielégítve, mint vájárképző működött.

         Az 1960-70-es években az igényeknek megfelelően bővült a szakmák száma, választéka. Már 23 szakmában, közel 200 fős tanulólétszámmal, kiscsoportokban folyt az oktatás (vésnök, kovács, asztalos, fodrász, bádogos).

         1980-tól 1990ig elsősorban a vasipari szakmában biztosította a környék üzemei szakmunkás utánpótlásának meghatározó részét (esztergályos, öntő, géplakatos, központi fűtés- és csőhálózat szerelő, mezőgazdasági gépszerelő). A környék nagyüzemei biztos hátteret jelentettek. A dinamikusan fejlődő nagyvállalatok szinte felszippantották a pályakezdő szakmunkásokat. A gyakorlati oktatás színterei kizárólag a régió nagyüzemei, szövetkezetei, nagyvállalatai voltak. 

         Az 1990-es években az oktatás tartalmát illetően jelentős reform folyamat játszódott le a magyar közoktatásban. Ezt részben a nyolcvanas években megindult modernizációs törekvések, részben a rendszerváltás motiválta, mely iskolánkat sem hagyta érintetlenül.

         1991/92-es tanévben megindult a kőműves szakmaképzés, 1992 – 93.-ban pedig beindítottuk a szociális gondozó szakmára orientáló képzést, amely a 9-10. osztályhoz hasonló konstrukcióban működött.

A vasipari szakmák 1993-tól folyamatosan szűntek meg, s ezzel párhuzamosan megalapozásra került az építőipari, valamint a szociális szakmák személyi és tárgyi feltételeinek kialakítása.

Az állami vállalatok privatizációja, megszűnése miatt az általuk fenntartott tanműhelyek, képzési helyek megszűntek. Így vált szükségessé megépíteni első tanműhelyünket, és egészségügyi demonstrációs oktatóbázisunkat. 

         Iskolánk szerkezetátalakítási programjának megvalósításában az 1990 – 97. közötti időszak volt az „útkeresés időszaka”, egyben későbbi fejlesztési terveink alapja és meghatározója.

         1994-től az oktatási kormányzat véget vetett a spontán modernizációnak, felvállalva a tartalmi reform irányítását és központi finanszírozását. A NAT elkészítésével, az oktatási ciklusok meghatározásával, a pedagógus továbbképzési rendszer kialakításával, az OKJ átdolgozásával koordinálhatóvá és áttekinthetővé vált a reformfolyamat.

1997-től napjainkig tevékenységünket a pedagógiai programunkra épülő, céltudatos, határozott, kikristályosodott szakmastruktúra kiépítése vezérelte. 

Iskolánk névadója

 

         Pattantyús-Ábrahám Géza Kossuth díjas akadémikus professzor, 113 éve született Selmecbányán. Kiváló ember, tanár, szakíró és gépészmérnök egy személyben. Fiatalon szerzett doktorátust, és tett külföldön tanulmányutat. Egyetemi tanársegédként kezdte el oktatói tevékenységét a Budapesti Műszaki Egyetemen, és haláláig a Vízgépek és Emelőgépek Tanszékét vezette. Neve fogalom volt a műszaki élet területén és ma is az. A gépeket az emberiség haladását, boldogulását és kényelmét szolgáló eszköznek tekintette. Számos szakcikket, tanulmányt és könyvet írt pályája során.

Iskolánk 1999.december 11-től vette fel a Pattantyús-Ábrahám Géza nevet, így szeretnénk vállalkozni arra a feladatra, hogy emléke, munkássága tovább éljen.

Az iskola felépítése 

Az iskola épületei elszórtan helyezkednek el, részei:

1.     Főépület: XIX. századi Gedeon kúria

2.     Tornacsarnok

3.     Fő tantermi szárny

4.     Kiegészítő tantermi épületek (könyvtár, szociális gondozó oktató kabinet stb.)

5.     Tanműhely (BÉV telep)